3.

 

UV-B akklimatizáció HATÁSAINAK vizsgálata az Epilobium adenocaulon atrazin szenzitív és rezisztens biotípusainak fotoszintetikus tulajdonságaira

 

Polyánka Hilda és Lehoczki Endre

SZTE Növénytani Tanszék, Szeged

 

Irodalmi adatok szerint a természetes gyomnövény populáció stressztűrő képessége (pl. fénygátlás, magas hőmérséklet) sokkal kifejezettebb, mint a fotoszintézis gátló atrazin rendszeres használata következtében kiszelektálódott, D1 protein mutációval rendelkező biotípusoké. Ezen mutánsok fotoszintetikus tulajdonságai jelentős mértékben módosultak a mutáció következtében. A növényekben az UV-B sugárzás egyik fő támadási helye a fotoszintetizáló apparátus illetve a fotoszintézis folyamata. Vizsgálatainkkal arra kerestünk választ, hogy a D1 protein mutációnak van-e valamilyen szerepe a növények UV-B érzékenységében.

Korábbi kísérleteink alapján megállapítottuk, hogy az általunk vizsgált gyomnövények (Chenopodium album, Epilobium adenocaulon, Erigeron canadensis, Senecio vulgaris, Solanum nigrum) fotoszintézise biotípustól függetlenül UV-B toleránsnak tekinthető a fotoszintetikus aktivitás paraméterei alapján. Az E. adenocaulon kivételével kimutatható volt a flavonoid pigmentek UV-B indukálta akkumulációja, mely a besugárzás időtartamával és intenzitásával is összefüggésbe volt hozható. Az E. adenocaulon esetében a növény levelei eredetileg is csak nagyon kis mennyiségben tartalmaztak flavonoidokat, amelyeknek a mennyisége nem változott az UV-B kezelések hatására sem. Az E. adenocaulon UV-B toleráns fotoszintézisének teljesebb megismerése céljából korábbi, elsősorban PSII-re vonatkozó vizsgálatainkat gázcsere és újabb klorofill fluoreszcencia indukciós mérésekkel egészítettük ki. A méréseket 4 hetes kiegészítő UV-B (0,3 W m-2) kezelés után végeztük intakt leveleken az aktinikus fényintenzitás függésében.

A fluoreszcencia indukciós mérési eredményeink (Fv/Fm, relatív PSII hatásfok, qP, NPQ, ETR) alapján megállapítottuk, hogy a biotípusokra jellemző fotoszintetikus különbségek változatlanok maradtak az UV-B kezelések után is. A CO2 asszimilációs mérések eredményei arról tanúskodtak, hogy az UV-B kezelés hatására a fényintenzitástól függően 20-40 %-os aktivitás csökkenés (amely kifejezettebb a vad biotípus esetében) volt megfigyelhető a terület egységre kifejezett netto fotoszintézis értékeiben.